Borbély Szabolcsnak hívnak, egészségfejlesztő hallgató. A blogomat a Nyugat - magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar ,oktatástechnológia tárgy kapcsán írom. A tantárgy elfogadásához szükséges egy beadandó, ami jelen esetben egy blog megírása és közzététele. A választott témám egy nyilatkozat az olasz labdarúgással kapcsolatban. Nagy kedvencem az itáliai futball, annak a kultúrája, sportolói és csapatai, ezért esett a döntésem egy ehhez kapcsolódó cikk írása.
Az elmúlt nap, egy igen érdekes nyilatkozat látott napvilágot. Alessandro Nesta - egykori kiváló olasz válogatott védő - jegyezte meg. "Olaszországban jelenleg nincs pénz, ezért a legjobb játékosok máshova mennek futballozni, Spanyolországba, Angliába vagy Németországba." Önmagában ez is lesújtó az olasz focira nézve, de a totális megsemmisülést a következő mondata váltotta ki: "Olaszország csúszik lefelé"
Mélyedjünk el egy kicsit ezen kijelentésekben. Valóban lefelé csúszik az olasz labdarúgás? Aligha fogja Nesta ezt a blogot olvasni, úgyhogy bátorkodom vele egy kicsit vitatkozni.
Vizsgáljuk meg az első mondatot, miszerint Olaszországban nincs pénz, illetve a játékosok főként más európai topligát céloznak meg. Igen, valóban. Ezzel nagyon vitatkozni nem lehet. Az olasz élvonalbeli klubbok -még a legnagyobbak is- nem tudnak versenybe szállni az olyan gazdag egyesületekkel mint a Manchester City, PSG vagy éppen a Monaco. Nem tudnak akkora fizetéseket juttatásokat biztosítani. Mivel, nemzetközileg elismert "top" játékosok így elkerülik a Seria A-t, a nagy kupasorozatokban (Bajnokok Ligája, Európa Liga) az olasz nagycsapatok viszonylag hamar kiesnek. Ezen tények alapján egyet is érthetnénk Nesta-val, de én mégsem teszem.
Gondoljuk át a francia, angol, spanyol gazdag klubbok átigazolási stratégiáját aminek egy a mottója: Mindegy mennyibe kerül! Továbbá, tudjuk,hogy az olasz játékos megfigyelők kiválóan értenek a szakmájukhoz. Adjuk ezt össze és az eredmény amit kapunk a következő: adott egy fiatal játékos, egy olasz klub felfigyel rá és leigazolja, egy-két éven belül ragyogni kezd Olaszországban és jönnek az ájanlatok érte, megkezdődik a licitháború, ezt a harcot valaki megnyeri (nem kevés milliókért cserébe), és márs vissza lehet forgatni azt a pénzt amit kaptak érte.
Egyszerű példát fel is tudunk hozni a jelenlegi átigazolási szezonból.
Napoli eladta Edison Cavani-t a PSG-nek "csekély" 60 millió euróért cserébe. Anno 2010-ben vették kölcsön pár millióért a dél-olaszok a Palermo-tól. Több mint 50 milliót kaszíroztak rajta. Ebből pénzből érkezett a Real Madridtól Callejón, illetve a Santostól Rafael és további pletykák terjengenek arról, hogy már Higuain is igent mondott a Napolinak. Ergo ,egy játékosért cserébe három(?) nemzetközileg is elimsert labdarúgót is tudott igazolni a gárda. Jó kilátások a jövőre nézve.
Olyan csapatok, mint a Napoli, Juventus, Milan és a Lazio ezen az úton haladnak és igen látványosan fejlődnek, és itt most csak az átigazolási stratégiára tértem ki, ezen kívűl lehetne arról is beszélni, hogy felismerték az olasz klubok a saját stadion előnyét, és rengeteg terv van készülőben. Az utánpótlást pedig még meg sem említettük pedig az U21-es Európa bajnokságon az olasz fiatalokat csak a döntőben tudták megállítani a spanyolok.
Összegezve, úgy gondolom, az olasz foci jövője jó kezekben van jelenleg, és fejlődő képes. Nem mindig csak az átigazolási összegeket kell nézni, a foci ennél többről szól.
